100 évvel járunk Keltarék ideje előtt. Az ég sötétje lassan halvány szürkébe vált, ahogy közeledik a pirkadat. A távoli és kietlen Khorr kopár mezejének csendjét döngő léptek és fegyvercsörgés zavarja fel. Egy hadsereg menetel rajta és fejlődik fel készülődve a közelgő összecsapásra. A haderő javarészt emberekből, félszerzetekből és tündékből áll. Mindenki feszülten várakozik, kardjaik élét próbálgatják, az íjászok még egy utolsót húznak az idegen és számba veszik nyilaik számát. Nemsokára megérkezik az ellenséges haderő is. Orkok, ghoulok(élőhalottak), vámpírok, démonok és egy hatalmas vörös sárkány.

  A háború már tíz esztendeje tart. A gonosz és hataloméhes feketemágus, Vrath elhatározta, hogy új világot teremt és mindenkit elpusztít, aki az útjába áll. Hatalmas sereget gyűjtött és a vihar gyorsaságával söpört át Artonighleth földjén. Elsöprő ereje feltartozhatatlannak tűnt és szinte biztos lehetett a győzelmében. Ám arra nem számított, hogy Artonigleth népei összefognak ellene. Lassan és apránkét űzték vissza a támadó erőket, mind újabb és újabb falvakat, városokat szabadítva fel. Seregének nagy részét szétkergették vagy leölték, ereje meggyengült és kétségbeesett visszavonulásra kényszerült. Már csak egy utolsó csapást kellett rá mérni, hogy végleg legyőzzék. És ezt a csatát Khorr mezején vívják meg.

  A két sereg nem sokáig bámulta egymást, vadul felbőgtek a kürtök, jelezve az első rohamot. Vad csatakiáltás hallatszott mindkét oldalról és a föld is beleremegett, ahogy a sötétség seregének első sora megindult. Nyílzápor zúdult rájuk, a tündéknek halálpontos találataik voltak így az orkok és élőhalottak úgy hullottak, akár a jégeső. De sokszoros számbéli fölénnyel rendelkezve ez nem számított. Harcvonaluk elérte a szövetségeseket és összecsaptak. Kardok pengése, halálsikolyok, pajzsok és sisakok behorpadása, emberi és állati üvöltések és rengeteg vér jellemezte ezt a káoszt. A szövetséges erők hátrálni kényszerültek. Ezt kihasználva indult rohamnak a vámpírok és démonok serege. Úgy szakították darabokra az embereket akár a rongybabákat és úgy látszott, hogy a szövetségesek elbuknak. Ám ekkor váratlan segítség jött. Druidák serege, akikhez állati társaik is csatlakoztak: farkasok, tigrisek, kígyók és madarak. Az új erősítés elsöpörte a sötét seregek orkjait és egyéb talpasait. Mágiák röpködtek és irtották a démonokat és a vámpírokat. A hatalmas vörös sárkányt a druidákkal tartó Zapthar, a fehér sárkány győzte le. Hatalmas harcuk örök nyomott hagyott a kietlen mezőn, mindenfelé kráterek és kiégett földrészek mutatták gyilkos párviadaluk nyomát. A harc már nem tartott sokáig, a felkelő nap első sugarai teljesen megbénították a sötét sereget. Az alantasabb lények fejvesztve menekültek a mészárlásból, a démonok nagy része döglötten hevert a földön, a vámpírok a napsugarak miatt egytől-egyik elporladtak. Vrath aki egy domboldalról nézte végig serege pusztulását iszonyatos hangon elkiáltotta magát:

- Most legyőztetek, de ezzel még nincs vége! Egy nap még visszatérek és a véretek fogja áztatni ezt a földet!

Mielőtt még a druidák megakadályozhatták volna, mágiát alkalmazott és fekete füstfelhőbe burkolva eltűnt.

  Hírtelen csönd lett. A szövetséges erők lassan ocsúdva a döbbenetből elkezdték felmérni a helyzetet. A mezőn mindenfelé hullák hevertek. A sereg harmada odalett. Még sok munka és tárgyalás állt előttük mielőtt hazaindulhattak volna...