A csatát követő nap javában folyt a sürgölődés. MIndenkinek akadt tennivalója. A legtöbben a csatában elesett bajtársaikról szedték le a páncélokat, a fegyvereket és minden használhatót, valamint közös sírba temették őket. Az ellenség elesett tagjait máglyán égették el. A hatalmas tűzrakásos füstje több kilóméternyire ellátszott. A mező szélén felállított ispotály sátorban a sebesült katonákat látták el a felcserek és az orvosok. Sokan szereztek vágásokat, zúzódásokat, sokan meg is csonkultak a harcban. Őket kellett most, varázslatal, elixírekkel és hagyományos módon gyógyítani. A felderítők is visszatértek, jelentve, hogy az ellenségnek se híre, se hamva. Eközpen a parancsnoki sátorban javában folyt a tárgyalás.
 
Delbor a sereg főparancsnoka épp a druidák vezetőjével, Algarral beszélt.
- Köszönjük a segítségüket. Maguk nélkül mind odavesztünk volna és a békét sem sikerült volna kivívni.
- Sajnos még nincs béke. A pusztítást egyenlőre sikerült elkerülni, de az ellenség még visszatér, hogy bosszút álljon. Készen kell állnuk. Meg kell alapítanunk egy új szövetséget, az összes szabad faj és a druidák között, hogy mikor eljön az ideje felvehessük a kesztyűt. - Válaszolta Algar. A tárgyalás során kiderült, hogy a druidák már évszázadok óta léteznek. Egy eldugott szigeten éltek eddig és csak tündéket vettek fel a soraikba, akik értettek a mágiához. De most, hogy a szükség úgy kívánta eljöttek segíteni és az új szövetség értelmében ezentúl a többi faj tagjaiból is vesznek fel maguk közé tagokat. Kiderült az is, hogy Zapthar a legöregebb fehér sárkány a fajtájából. Mivel faját csaknem kiírtotta Vrath, ezért bosszút esküdött ellene. Csatlakozott a druidákhoz és segített nekik a harcban. Megígérte, hogy újra eljön, ha szükség lesz rá, addig viszont elvonul a világ elől.

  Kát nappal később, miután elvégeztek mindent, ami a táborbontáshoz kell, a szövetség népei és a druidák elindultak otthonaik felé. A Shurr erdő szélén búcsúzott el a két vezér.
 - Ég veled barátom! Reméljük, hogy nem találkozunk nagyon hamar - Mondta Delbor.
- Egy ekkora vereség még Vrath-t is megviseli, nem hiszem, hogy hamarosan viszontlátnánk. Mindenesetre fog ezt, ezen értesíteni tudtok minket, ha baj van és mi távol vagyunk.  - Válaszolta a druida.

Egy gömböt adott át, ami bővel elfért Delbor tenyerében.
- Ez egy mágikus gömb, ha hívni akarsz, csak annyi a dolgod, hogy erősen koncentrálsz ránk és a gömb továbbítani fogja az üzenetedet.

  Aztán a sereg szétvált, mindenki hazafelé igyekezett. Artonigleth-en újra beköszöntött a béke. Országai fejlődtek és gyarapodtak, népeik sokasodtak és megbarátkoztak egymással. Száz év telt el az utolsó csata óta és már-már alig néhányan emlékeztek a nagy veszedelemre. Ám, ahogy a nyári vihar is hírtelen tör rá a mezőre, úgy változott meg minden...